...27 éves, gyárilag szegedi lány vagyok, október közepe óta élek e csodás fővárosban. Ami eddig nem is baj, jelenleg élvezem mindenestől. Ez kellett nekem, a nyüzsgés, a mindennapos borulások embereken, élethelyzeteken, szitukon, beszélgetéseken a buszon...egyszóval "flesselek" :) Nem mintha Szeged nem lenne nyüzsgő város...kicsit úgy éreztem, nekem már kevés, már nem tud újat nyújtani, kimerült, kidurrant, kifújt....na meg az ottani életem is. Ott kellett hagynom, különben elnyelt volna a szürkeség, a depi és befordultam volna! Elég sok minden történt velem az elmúlt 7-8 évben, amikről senkinek nem beszéltem, tartogattam, emésztgettem, gondolkodtam...és a fél egészségem ráment. Amikor már a másik bajom is előjött, akkor döntöttem, hogy lépnem kell, különben nekem kapáltak. És ekkor bevonzott BudaPest...

Szerencsére eddig még nem történt velem semmi olyan, ami miatt azt kellene gondolnom, hogy nem jó Budapesten élni. Igaz, tudnék olyan ismerősömet megszólaltatni, aki épp ellenkezőleg vélekedik. AntiBudapestista :) Én még nem vagyok ennyire kritikus. Bár én is belátom, az ország szemete gyűlt össze csodás kis fővárosunkban. Szerintem ezzel nem mondtam újat nektek... Én még mindig megköszönöm, ha előre enged egy srác a Burger bejáratnál, vagy ha átengednek a zebrán...mert nem esik nehezemre és mert jólnevelt vagyok. És elsősorban szegedi!

Jelenleg kórházban dolgozom, betegeket veszek fel, infót nyomok mindenkinek mindenről. Már már amolyan tudakozó-információ-recepció jellegű munkakör. Rettenetes....fárasztó...mindennap agyhalottként lépek ki a kórház bejáratán. Mindennap 660-szor elmondani ugyanazt a 3 mondatot...kinek hova kell menni, kinek mijét vizsgálták és mikor...ellenállni a nyafogásoknak, szidalmaknak, anyázásoknak, kiállni a napi próbákat, mert hát valljuk be, elég színes társadalomban élünk (mármint nem bőrszínre gondoltam). Szoktam mondani, nagy az Isten állatkertje! ...és milyen igaz...

Komolyan...néha az az érzésem, hogy egyes embereknek nincs más elfoglaltságuk, mint egész nap üljenek a kórház folyosóján és várjanak valamilyen vizsgálatra, vagy rajtunk töltsék ki a haragjukat, vagy azt, hogy a vizsgálóban fájdalmat okoztak neki és hirtelen felindulásból úgy gondolja, minket tisztel meg véleményével...vagy szimplán csak baromságokat kérdez, de nem egyet, hanem folyamatosan! Vagy csak nem érti, mit mondok neki és bambán néz rám az ablak túloldalán, hogy most mi van?!...Mindezt akkor persze, amikor már 5-ször elmondtam neki, hogyan tovább...Esküszöm, ha tudnék kínaiul és úgy mondanám nekik, lehet megértenék. Mert ezek nem tudnak magyarul, az biztos! A másik kedvencem, amikor egymásnak mesélik, kinek mije fáj jobban, kit mivel műtöttek és ki hogyan halt meg majdnem...na hát ettől kész vagyok...és a hipochonder (képzelt beteg) férfiak, pasik, fiúkák...néha látványosan csapkodnám a homlokom! Mondhatnám: "jóó' kivannak!" vagy: 'tee mibee vaaagy?!"


...sok helyes pasi van, sok olyan dolgot látok, amit eddig "vidékiként" nem láttam és nem tapasztaltam...de már kezdem megszokni...viszont egy dologra nagyon fogok vigyázni és ezt egy édi ismerősöm mondta ki helyettem:
"élj csak Budapesten, csak vigyázz ne nyeljen el!" Yes, Sir! ;)